A karcsú orsó koronaforma metszése nagy szakmai felkészültséget, az alany, a fajta és az adott környezet kellô ismeretét követeli meg. A karcsó orsó fák átmérôje 2 m alatt van, kör alapterülettel. Ez a nyugat-európai országoktól átvett koronaforma, már jó pár éve egyre nagyobb teret hódít hazánkban. Metszésüket messzemenôen meghatározza az alany-fajta kombináció, a tenyészterület és az adott környezet éghajlati tényezôi.

A korona kialakítását már a telepítés évében el kell kezdenünk. Ha suhángot telepítettünk, akkor elôször a törzsmagasságot határozzuk meg oly módon, hogy a kívánt törzsmagassság felett - ami ne legyen kevesebb 60 m-nél - 5-6 rüggyel visszametsszük a suhángot. Abban az évben ezekbôl a rügyekbôl erôteljes hajtások fejlôdnek.

A kívánt törzsmagasság fölött közvetlenül a térben arányosan elhelyezve általában 3 db, egyenként körülbelül 50-70 cm hosszú vázágat nevelünk. Ezeket a vázágakat - fajtától függôen - valamilyen szögben neveljük, ami általában 20-40^o közötti. Az erôsödés és az elágazás végett ezeket kivételes esetben vissza is metszhetjük. A vázágak a fa egész életében a fán maradnak, rajtuk termôgallyazatot alakítunk ki. A vázágak felett a sudáron további vázágakat nem hagyunk.

E koronaforma késôbbi metszésének alapja a növekedés mielôbbi visszafogása, amit csak úgy tudunk elérni, hogy elsôsorban a vízszintes vagy ahhoz közeli növedékeket hagyjuk meg és ezeket gyengén vagy egyáltalán nem metsszük. Az alakítás során a sudárvesszô az, amit évrôl évre vissza kell metszenünk és a visszametszés mértéke kulcsfontosságú.

Általános szabály még ezen kívül, hogy nem a legerôsebb - általában végálló rügybôl fejlôdô - vesszôt választjuk a metszéskor a sudár folytatásának, hanem egy alatta lévô gyengébb, de kedvezô helyzetû vesszôt kell meghagynunk. Ezt a mûveletet álsudarazásnak nevezzük. A vázágak felett a sudáron spirálisan elhelyezve, egymástól 20-30 cm-es távolságban vízszinteshez közeli vesszôket hagyunk, melyekbôl termôgallyazatot nevelünk (1. ábra). A vízszintes vagy leívelôdô gallyazatkialakulást a függôlegesen növô vesszôk lekötözésével is elô tudjuk segíteni. A 3-4. évben a nevelt fánál, ha eléri az általunk optimálisnak tartott magasságot (2-2,5 m), akkor egy 2-3 éves, lehetôleg termôrügyekkel gazdagon berakódott, nem függôleges helyzetû, úgynevezett ôrgallyra metsszük vissza a csúcsi részt. Ennek az ôrgallynak a szerepe az, hogy gátolja a fa magasságbeli növekedését.

A termôrefordulás bekövetkezte után a metszéssel az önárnyékolás megszüntetése és a termôegyensúly fenntartása a fô célunk, ami az éves növekedés, a termôrügy-differenciálódás és a termésmenyiség egyensúlyát feltételezi. Erre elsôsorban a ritkító metszést használjuk. A karcsú orsó termôkori ritkító metszésének lényege, hogy a három vázágon és a sudáron az idôsebb, 4-5 éves galllyakat csonk hagyásával eltávolítjuk. Így a vázágakon és a sudáron folyamatos megújulást tudunk biztosítani. E koronaforma alkalmazásával az étkezési alma kihozatal 80-90% feletti.

A szabad orsó

A karcsú orsónál nagyobb koronaforma. Átmérôje 2 m körüli. Elsôsorban kevésbé intenzív ültevényekben alkalmazott koronaforma, de az eredetileg karcsú orsóra tervezett ültetvényekben is alkalmazzák kényszermegoldásként (a túl erôs növekedés miatt). Kialakítása a karcsú orsóéval megegyezô, azzal a különbséggel, hogy az alsó vázágak felett 2, esetleg 3 szintben még kialakítanak vázágakat, melyek szintén a fa teljes életében a koronában maradnak (1. ábra). E koronaforma alkalmazásával az I. osztályú étkezési alma kihozatal - a rosszabb fényellátottság miatt - 60% körülire csökken.

A szuper orsó

A karcsú orsótól lényegesen kisebb, kör alapterületû korona. Átmérôje maximum 0,5-0,7 m. Nevelése és kialakítása hasonló a karcsú orsónál leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy nem nevelünk rajta vázágakat. A sudáron csak termôgallyazatot alakítunk ki (2. ábra). E koronaformánál nagy jelentôségûek a metszést kiegészítô lekötözések, a zöldmunkák és a gyümölcsritkítás. Az étkezési alma kihozatal 90% feletti.

A szuper karcsú orsó

A szuper orsó és a karcsú orsó közötti átmenet. E koronaformára 0,7-1,2 m-es átmérô a jellemzô. 2 vázágat nevelünk rajta (2. ábra). Az I. osztályú étkezési alma kihozatal 80-90%.

A gyümölcsritkítás hagyományos és legjobb hatásfokú módja. Sajnos nagy kézimunkaerô igénye miatt (150-180 óra/ha) ritkán alkalmazzák. A kézi gyümölcsritkítás ideje a júniusi természetes gyümölcshullás után van.

Vegyszeres kötôdésszabályozás

A vegyszeres kötôdésszabályozás kétirányú lehet. Beszélhetünk kötôdésfokozásról és termésritkításról, az adott évjáratnak megfelelôen. A kötôdésszabályozó vegyszerek valamilyen formában a növény hormonháztartásába avatkoznak bele, ezért használatuk nagy körültekintést és szakmai felkészültséget igényel.

A legelterjedtebb kötôdésszabályozók az auxin hatású vegyületek, melyek a szermennyiségtôl és a kezelés idôpontjától függôen a gyümölcsfejlôdés kezdeti idôszakában a kötôdésre serkentô és gátló hatásúak is lehetnek. Ezek közül hazánkban az a -nafil-ecetsav hatóanyagú NES-t használják a leghatékonyabban az alábbi receptúra szerint:

Gyümölcsritkításra a sziromhullást követô héten permetezünk általában 1g/100 liter dózisban. A nagy termékenységû golden változatoknál a dózist 3g/100 literig megemelhetjük. Idôben minél közelebb végezzük a permetezést a sziromhulláshoz annál nagyobb a ritkító hatás. A fajták eltérô módon reagálnak a hormonra. Vannak amelyek könnyen (Jonathan, Idared, Summered,...) és vannak olyanok amelyek nehezen ritkíthatók (Golden típusok, Jonagold, Gala, Elstar, Braeburn,...).

Kötôdésfokozás elérése végett pedig a sziromhullást követô 4.-6. héten permetezünk az elôzôekben megadott dózissal