szamóca Mûvelési rendszerek


A szamóca mûvelési rendszerét a termesztés célja valamint az ültetvény tervezett élettartamához és a fajta sajátosságaihoz igazított sor- és tôtávolság határozza meg. A szamócát szabadföldön és termesztô berendezésekben is termesztik, amely szintén befolyásolja az alkalmazható mûvelési rendszert.

A soros mûvelés jellegzetessége, hogy a szamócasorok egymástól egyenlô - 70-80 cm-es - távolságra vannak. A tôtávolság a soron belül 25-30 cm. E mûvelési mód használatakor az ültetvény ápolási munkái könnyen elvégezhetôk, az állomány megvilágítottsága és szellôzöttsége kielégítô. A szabadföldi termesztésben elterjedt mûvelési mód, többéves termesztésre alkalmas. Keskenyebb soros (40-50 cm) változata a hazai fólia alatti szamócahajtatásban használatos, de itt csak egy- maximum kétéves kultúraként.

Az ágyásos termesztés egyéves szabadföldi termesztésnél és hajtatásnál alkalmazható. A 120-160 cm széles ágyásokba 30-40 cm sor- és 15-20 cm tôtávolságra ajánlott telepíteni a szaporítóanyagot.

Az ikersoros bakhátas mûvelés a szabadföldi termesztésben világszerte alkalmazott eljárás. A bakhátak 15-30 centiméter magasak, 70-90 centiméter szélesek, a bakhátak közötti távolság 55-60 cm. A bakhátakra telepített ikersorok közötti távolság 30-40 cm, a tôtávolság 25-30 cm. A bakhátakat rendszerint fekete színû fólia leterítésével takarják, de használhatnak fehér- és füstszínû fóliákat is. A talajtakarásos bakhátas termesztés számos elônye közül kiemelkedôk a következôk:

A talajtakarásos bakhátas termesztés hazai terjedésének legnagyobb akadálya (hátránya) a beruházásához szükséges többletköltség.

A konténeres termesztést a szamóca hajtatásában élenjáró holland és belga termelôk alkalmazzák. A módszer megköveteli a leggondosabb tápanyagellátást, növényvédelmet és egyéb technológiai elemek alkalmazását is (CO2-trágyázás, poszméhes megporzás). A konténeres módszer közel áll a hagyományos bakhátas kultúrákhoz. A módszer lényege, hogy 5-8 literes mûanyag zacskókat vagy vödröket töltenek meg komposzt és érett istállótrágya keverékével. Egy zacskóba 3-4, egy öt literes vödörbe 4-6 szamócapalántát ültetnek.

A függôleges fóliazsákos mûvelési rendszert Olaszországban fejlesztették ki. Amíg a hagyományos telepítési rendszerekben általában 8-12 növényt telepíthetünk m2-ként, addig a függôleges fóliatömlôkbe ültetett tövekbôl 50 darab jut egy négyzetméterre, tehát a tetôig kihasználható a termesztô berendezés légtere. Attól függôen, hogy mi viseli a termesztôközeg súlyát, két típust különböztetünk meg: a 12-15 cm átmérôjû megtöltött tömlôket a termesztô berendezés vázszerkezetére akasztják, vagy a zsákok a talajra állítva saját maguk viselik súlyukat. Ez utóbbi típus 35 növény/m2 telepítési sûrûséget tesz lehetôvé. Az igen sûrû telepítés következtében olyan költséges technológiák is alkalmazhatók, mint a hômérsékletszabályozás és világítás, amelyek egyéb mûvelési rendszerben nem térülnek meg. A függôleges fóliazsákba ültetett szamóca 10-12 kilogrammot terem m2-ként.

A szamóca hidrokultúrás - talaj nélküli - termesztését Izraelben dolgozták ki. A módszer lényege, hogy a gyökerek zárt mûanyag csatornába lógnak, melyben tápoldat csordogál. A tápoldatot számítógépes program folyamatosan, automatikusan ellenôrzi, korrigálja a tápelemek helyes arányát és a tápoldat töménységét. Az optimális táplálás megengedi, hogy évente több ciklusban hasznosítsák a berendezést, de beruházási költsége így is csak évek alatt térül meg.


A szolgáltatásban szereplõ szövegek és képek nem másolhatók, nem jeleníthetõk meg más szolgáltatásban, kiadványban a GATE Kertészeti Tanszékének írásos engedélye nélkül!