Gondolatok egy Gyémánt Diploma átvételekor

Gondolatok egy Gyémánt Diploma átvételekor

Nem kis ünnepélyes megilletődöttséggel gyűltünk össze, hogy 60 éve megszerzett oklevelünk alapján Gyémánt Diplomáinkat átvegyük. Köszönjük az Egyetem vezetőinek a Jubileumi Ünnepséget, s a Gondviselésnek, hogy lehetővé tette részvételünket.

1952-től 1957-ig - a kemény osztályharc időszakában - voltunk az Alma mater gyermekei, diákjai. Túl a dolgos, magyar paraszt évszázados föld-éhségét kielégíteni hivatott földreform örömén, az ezt hamar felváltó erőszakos kollektivizálás, kuláküldözés időszakán. Az Egyetem négy Karán (Agronómiai; Állattenyésztési; Mezőgazdasági Gépész és Közgazdasági Karain) egyaránt hatalmas létszámú évfolyamok indultak (a társadalmi osztály-arányokat biztosító szakérettségis részvétellel), annak érdekében, hogy a létrehozott szocialista nagyüzemek korszerű működtetése számára jól képzett mezőgazdasági szakembereket biztosítsanak. Csupán az Agronómiai Karon több mint kétszáz volt az induló létszám, akik közül öt év múlva több mint százan kaptunk Agronómusi, majd később Mezőgazdasági Mérnöki módosított Oklevelet. Igen igényes oktatási terv alapján minden tantárgyban kiváló professzorok oktattak bennünket, hihetetlen, s ránk is átsugárzó lelkesedéssel, vonzó szuggesztivitással. Mégpedig gyenge infrastrukturális körülmények között, s felülemelkedve néhány politika-diktálta szigorú korláton. Folyt az Egyetem Budapestről Gödöllőre költöztetése. Az I. évfolyamot még Budapesten a Villányi út/Ménesi út komplexumban végeztük. Majd Gödöllőn folytattuk. A II. évfolyamot még máriabesnyői diákszállóval és vonatos bejárással, a III. évfolyamtól kezdve pedig már a Főépület egy részének szűk, 3-3 emeletes ággyal berendezett kollégiumában elszállásolva. Kitűnő előadóinkat pedig gyakran (az akkor folyó koreai háború hírhedt fogolytáborára utaló) Kocsedó-i barakk szegényesen felszerelt „előadótermeiben” hallgattuk. De kínosan pontos megjelenéssel, tudásvágy-vezérelt érdeklődéssel, jegyzeteléssel, folyamatos tanulással. Mert mi tanulni jöttünk a büszkén magunkénak vallott Egyetemre, s arra, hogy az itt megszerzett tudásunkkal korszerű nagyüzemi gazdálkodás ügyét, „Termelj többet, jobban élsz!” alap-gondolat szellemében.

Ötéves tanulmányaink befejezése előtt következett 1956. A szabadság kivívásának eufórikus öröme sajnos rövid volt. Nem csak azzal a két – apró – örömmel járt, hogy nem kellett államvizsgáznunk marxizmusból, leninizmusból, s elmaradt az egyetemet követő féléves kötelező katonai szolgálatunk is. Ennél lényegesen nagyobb, jelentősebb következménye volt annak, hogy a szocialista nagyüzemek (elsősorban a termelőszövetkezetek) felbomlásával elveszítettük garantált (sőt kötelezően előírt) álláshelyeink jelentős részét. 1957. áprilisában ilyen körülmények között kaptunk Kolbai Károly rektor úrtól (igaz, a Rákosi címert Kossuth címerrel leragasztott) Diplomát. S mindenki ment, amerre látott. Így kerültünk az ÉLET zegzugos, sokarcú forgatagába. De megszerzett szaktudásunkat és töretlen szakmaszeretetünket az élet minden frontján érvényesíteni tudtuk, legalábbis erre törekedtünk több-kevesebb sikerrel. Így voltunk a Kádár-rendszer gazdaságilag presszionált teljes kollektivizálásnak tanúi, s az így létrehozott szocialista nagyüzemek korszerű működtetésének, az ezt szolgáló oktatás, kutatás és irányítás szakemberei. A folyamatos változó követelményeknek nem volt könnyű eleget tenni. A „Nagy (üzem, tábla, gép, kemikáliafelhasználás, termés) = jó!” jelszó sematizálását, maximalista fetisizálását és torzulásait – nehezen bár – de új célokat megfogalmazó stratégiák jelszavai váltották fel:  Termelj minőséget!; Gazdaságosabban; Környezet-kímélően; Versenyképesen; Jövedelmezően; Ésszerűen; Termőhely-specifikusan; Precíziósan. S nekünk ezeket a változatos, nem ritkán ellentmondó célkitűzéseket kellett megvalósítani, illetve ezek megvalósításához szakmai hátteret biztosítani a diplománk megszerzése óta eltelt 60 éven keresztül mind a mai napig. Különböző helyeken, különböző módokon, különböző pozíciókban.

Öregedésünkkel fizikai és intézményi lehetőségeink változtak, csökkentek ugyan, de szakmaszeretetünk, egy korszerű mezőgazdaság iránti elhivatottságunk változatlan. S igyekszünk ezt utódainknak, a következő generációknak is átadni, átsugározni, örökíteni. A megkapott Gyémánt Diploma is erre kötelez, s mi ezt szívesen tesszük. Adja a Gondviselés és a körülmények, hogy ezt még sokáig tehessük.

Köszönjük!

Professzor Dr. Várallyay György
akadémikus
SZIE Honoris Causa díszdoktora
kutatóprofesszor emeritus
MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet