Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Többek között arra tért ki, hogy az őz a leggyakoribb szarvasféle Európában és hazánkban is. Szó volt az állománynövekedés korlátairól, mint a ragadozók, a hóhatár és az orvvadászat. Az őz állománynagyságának változásairól is beszélt, és az azt befolyásoló növekvő csülkösvadlétszámról. Visszatekintettünk az elmúlt évtizedek trófeavadászati eredményeire, az érmes bakok arányainak alakulására hazánkban és Európában. Záró gondolataiban elmondta, hogy az őz a jövő nagyvadja, mivel a legelterjedtebb, továbbra is növekszik, a lelövések száma ennél a fajnál a legnagyobb. Problémás vad a vadkár és a vad-gépjármű károkozások tekintetében is. Fontos feltennünk a kérdést, hogy hogyan kellene úgy gazdálkodni az őzzel, hogy valóban a jövő nagyvadja legyen.

"Az őz táplálkozásának jellemzőiről alföldi, mezőgazdasági környezetben" dr. Mátrai Katalin egyetemi adjunktus tartott előadást. Többek között arról beszélt, hogy az őz tápláléka igen fajgazdag, és intenzív anyagcseréje lévén szelektív ugyan, de megalkuvó táplálkozási szokásait tekintve. A lehető legkevesebbet mozog, hogy minél több energiát spóroljon meg. Szó volt a különböző élőhelyek összehasonlításáról táplálkozási szempontokból. Összevetette a mezőgazdasági és az erdei táplálkozást, valamint a szezonális táplálkozást is megvizsgálta. Mintaterületeken hasonlította össze az egyedek növény- és gabonafogyasztását, hogy az egyes területeken melyeket fogyasztja szívesebben az őz. Az eredmények szerint egyedi renitensek előfordulnak, és kiemelkedő szerepe van a keserűfű fajoknak valamint a vadgyümölcsnek.

A harmadik előadást Lehoczki Róbert egyetemi tanársegéd tartotta "Az agancsnövekedése a kor és a terület függvényében az OVA adatai alapján" címmel. Színes grafikonokkal ábrázolta az agancs alakulásának fázisait, annak főbb növekedési periódusait a különböző egyedek életében. Előadásában elmondta, hogy átlagosan a legmagasabb értéket hét éves kora körül produkálja az állat, de fontos, hogy a bírált agancsok kilenc év fölött már sokkal kevesebbek, mint a kilenc év alattiak. Összehasonlításra került az agancsszárhossz növekedése és a két agancsszár közötti különbségek alakulása az egyed életének különböző szakaszaiban. Kitért az érmes bakok arányaira az egyes megyékben, valamint összehasonlította három (a leggyengébb, a közepes és a legerősebb) megye őzbaktrófea-eredményeit.

"Környezeti tényezők hatása az őzagancs nagyságára" címmel tartotta előadását Sonkoly Krisztina egyetemi tanársegéd. Beszélt többek között a talaj, a felszínborítási tényezők, a vegetáció, az éghajlat és az állománysűrűség hatásairól, amik befolyásolják az agancs növekedését. Megemlítette továbbá, hogy fontos szerepet játszik az egyednél a kondíció, az életkor és az ivararány. A betegségek, paraziták és a vadgazdálkodás is befolyásolhatja az agancs méretének alakulását. Kitért az ivóvíz és a talaj jódtartalmának szerepére az agancs felépítésében. Minél nagyobb az adott élőhely ivóvizének jódtartalma, annál nagyobb agancs méret valószínű.

A szünetben a látogatókat kávéval, szendviccsel és üdítővel várták, majd a szünet után folytatódtak az előadások.

Bleier Norbert tanszéki mérnök "Az őz területhasználata intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló alföldi környezetben" címmel tartotta előadását. Bevezetőjében elmondta, hogy az őz területhasználata az egyik legizgalmasabb kutatási téma. Vizsgálat alá vont őzeket jelöltek meg GPS rendszerű jeladó nyakörvekkel, amelyek az őz területhasználatáról adtak információt. Vizsgálták az éves mozgáskörzetet és az egyedi különbségeket a területhasználatban. Az eredmények kimutatták, hogy a mozgáskörzet nyáron kisebb, mint télen, valamint hogy az átlagos területhasználati nagyság 300 hektár körülire tehető, de jelentős az egyedi eltérés.

Németh Tibor fővadász következett az előadások sorozatában, aki az "Őzgazdálkodás a Szarvasi Táncsics Vadásztársaság területén" címmel tartott beszédet. Elsősorban több tíz éves tapasztalatait és munkásságát mesélte el a hallgatóságnak. A vadbúvók és szegélyek telepítésének fontosságáról, az elért eredményekről, az érmes bakok arányáról hallhattunk érdekes információkat. Több fontos mondata közül talán az egyik legkiemelkedőbb a következő volt: "a felelős vadgazdának nem az a lényeg, hogy mit vesz ki a területről, hanem, hogy mit hagy ott." Záró gondolatként elmondta, hogy merjünk több őzet lőni, de figyeljünk rá, hogy tényleg a jövő nagyvadja legyen.

Dr. Majzinger István "Az őz szaporodásbiológiai jellemzői" címmel tartotta előadását. Szó volt az őz szaporodási ciklusairól, az ivarérésről és ivari működésről, a ciklusokon belüli eseményekről valamint a szaporodási veszteségek alakulásáról. Beszélt a sutagida pubertás korának eléréséről, ami akkor következik be, amikor megjelennek az első tüszői, de ekkor még nem képes az ellésre. Arról is esett szó, hogy a nappal hosszúsága befolyásolja a suták ivari aktivitását, valamint a gidahalálozások okaira is kitért.

A befejező előadást prof. dr. Csányi Sándor tartotta, előadásának címe: "Őzgazdálkodás az őz ökológiájának ismeretében" Előadását a sűrűségfüggő szabályozás valamint az élőhely megfelelő állapotának megőrzése és javításának kiemelkedő fontosságával kezdte. Kiemelte továbbá, hogy pontos létszámbecslés egyetlen európai országban sem történt. Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen állománybecslési módszer lenne a legmegfelelőbb. Fontos szempont, hogy legyen egyszerű, ellenálló és felesleges bonyolultság nélkül is alkalmas legyen a pontos becslésre. Kiemelte egy új paradigma elméletét, ami az alkalmazkodó gazdálkodást jelentette. Ez magában foglalja, hogy a gazdálkodónak elvárásokat és célokat kell meghatároznia és ezeket az állatok teljesítményére, minőségére kell alapozni. Ahhoz, hogy ezt megfelelően tudjuk alkalmazni nyomon kell követni az egyed teljesítményének változásait és az állomány jellemző változásait is. Fontos továbbá az élőhely minősége és a növényevők élőhelyre gyakorolt hatásának vizsgálata is.

A szakmai napról elmondhatjuk, hogy jelentős érdeklődés mellett zajlott és a résztvevőknek bepillantást adott az őzekkel foglalkozó kutatások eredményeibe, a múlt és jelen összehasonlításába. Az elhangzottak alapján talán megfelelően fogjuk tudni kezelni őzállományunkat, hogy az ténylegesen mindenki számára a jövő nagyvadja lehessen.