Mi a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Régebben, kb. két évtizeddel ezelőtt  egy nehéz szakmai- és magánéletbeli válsághelyzetben – amikor próbáltam magam mindenáron újra „nyerő” helyzetbe hozni – egy idősebb kollégám, barátom Mérei Ferenc pszichológus könyvét adta a kezembe segítségül. Gondolatai teljesen más megvilágításba helyezték a problémámat, segítettek a talpra állásban és abban, hogy lelki, önérzetbeli veszteségek nélkül, átértékelve az addigiakat tudtam folytatni az életemet, a munkámat. Mindenki figyelmébe ajánlom Mérei alább idézett gondolatait: „ Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolognak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni.”

Mit tenne másként, ha újra pályakezdő lenne?

Semmit, talán egy dolog kivételével. A szakmai ismeretek elsajátítása mellett  azonnal további nyelvek tanulásába fognék, mert később ez egyre nehezebb lesz, valamint a nyelvtudás „kinyitja” Európa kapuit a szakmailag is jól teljesítő, kiemelkedő tehetségű fiatalok előtt.

Mi a legkedvesebb egyetemi élménye?

Nagyon sok kedves élményem volt, amelyek felidézése mindig boldog pillanatokat jelent. Például első év végén megboldogult Pecznik János professzor úrnál szigorlatoztam kémiából, amely vizsga nem tartozott éppen a legkönnyebbek közé, a fél évfolyam addigra már UV-zott a hölgy tanároknál. Mivel kémiából dicsérettel érettségiztem az Apáczai gimnáziumban, presztízskérdésnek tekintettem, hogy jó jegyet kapjak. Több mint másfél órát „beszélgettünk” a tételeket végigvéve a professzor úrral, amikor barátságosan megjegyezte, hogy kémia tanárom -  Szalay tanár úr  - tanítványai még mindig meg tudják örvendeztetni, és beírta a jelest az indexembe, majd  kéznyújtással búcsúzott. Aki még ismerte a professzor urat, az tudja, hogy igazi „tartásos”, klasszikus úriember volt, akitől a közvetett dicséret és a kézfogás felért egy  „Kossuth díjjal”. Először éreztem úgy, hogy nem klasszikus diákként, hanem felnőtt, egyenrangú partnerként, szakmai félként kezelnek, és ez sok erőt adott a további tanuláshoz és vizsgákhoz.

Mennyire sikerült megvalósítania frissdiplomás terveit?

III. évfolyamtól a gyáli Szabadság Mgtsz. ösztöndíjasa voltam, ennek ellenére friss diplomásként az államvizsga bizottság elnökének hívására a jelenlegi munkahelyem jogelődjénél, a mezőgazdasági szakigazgatásban helyezkedtem el. Nem bántam meg, mert a gyakorlati szakmai munka mellett mindig is érdekelt a kutatás, kísérletezés, amelynek a mai napig is folytatója vagyok vezetői feladataim mellett.

Mai munkájában hogyan tudja hasznosítani az egyetemen tanultakat ?

Az alaptantárgyakból pl. növénytermesztés, talajtan stb. megszerzett ismeretek mind a mai napig a tudásom szakmai alapját képezik. Ezek nélkül nem lehet sem az új ismereteket elsajátítani, sem azokat megfelelően alkalmazni. A ház biztos alapok nélkül összedől, még ha a legkorszerűbb építőanyagokból húzzák is fel.

Mennyit ér ma egy gödöllői diploma?

Meggyőződésem és konkrét tapasztalatom is, hogy az agrártudományi területen szerezhető egyetemi diplomák közül jelenleg ezt jegyzik a legjobban a „tudás és a szakma tőzsdéjén”.

Mitől lesz valaki jó vezető?

Éppen egy évtizede vagyok vezetői pozícióban, volt időm ezen gondolkozni. Első éveimben azt hittem, hogy nekem kell minden általam vezetett szakterülethez a legjobban érteni, mindenben nekem kell a végső döntést meghozni. Ez rossz stratégiának bizonyult. Szinte „beleszakadtam” abba, hogy mindig mindenről tudni akartam, a kollégákat pedig elbizonytalanítottam és leszoktattam az önállóságról, mindig mindennel hozzám futottak.
Mára rájöttem, hogy ha megfelelő tudású és tartású szakemberekkel dolgozom együtt, akkor elég ha a közös célok és stratégia meghatározása után „hagyom”  őket dolgozni, biztosítom a szakmai munka feltételeit, partnerként kezelem őket, visszajelzéseiket értékelem, dönteni pedig akkor döntök, amikor ezt a vezetői pozíció tényleg megkívánja.

Hogyan látja a magyar mezőgazdaság jövőjét?

Optimistán, ha nem így lenne, akkor már nem lennék a szakmában, hanem bankban, biztosítónál, vagy más, jó fizetést kínáló, kevésbé rizikós helyen dolgoznék, ahogy sok más volt évfolyamtársam. A jó minőségű, mezőgazdasági művelésre alkalmas hazai területek magas aránya a teljes területhez képest, a növekvő élelmiszerigény, a mezőgazdasági szakismeretekkel rendelkező diplomások nagy száma a pozitív jövőképet erősíti bennem az átmeneti nehézségek ellenére is.

Melyik könyvet olvasta utoljára?

Spiró György „Tavaszi tárlat”-át. Ez most kicsit nehezebb és töprengésre késztető műnek bizonyult, de aki szereti a szocioszatíra műfaját és az utópikus hangvételt, annak javaslom, hogy olvassa el Spiró tavaly előtt napvilágot látott regényét, a „Feleségverseny”-t. Ennél  pontosabb és tragikomikusabb  képet a magyarországi szellemi- és pártviszonyokról még senki nem adott az utóbbi időben. A regényt szinte minden oldalról és mindenki támadta, mert valamelyik szereplőjében, vagy fejezetében felismerni vélte önmagát, vagy vitriolos tollal megírt ideológiai paródiáját. Szomorú és veszélyes, ha a politikusok elveszítik a humorukat és híján lesznek az öniróniának is.

Hol élne, ha szabadon választhatna ?

Magyarországon, szeretem a kalandot és a kihívást.

Van olyan dolog, ami nélkül nem tudna élni ?

A családom, a szabad szellemi alkotást is biztosító munkám és a számomra mérvadó emberek bizalma és erkölcsi elismerése, támogatása nélkül.

Mit vár, milyen lesz Magyarország 10 év múlva ?

Már nincsenek „ falanszteri” elvárásaim és jövőképem. A rendszerváltást közvetlenül megelőzően – amikor már el lehetett járni olyan helyekre is, mint pl. a „Szabad Kezdeményezések Hálózata”, vagy a „Veres Péter Társaság” összejövetelei – óriási várakozással tekintettünk a jövőbe. Fiatal kollégáimmal együtt azt hittük újra megválthatjuk a világot. De a világ nem hagyja magát, megy a saját önző, önjáró törvényeinek megfelelően. A piacgazdaság és a gazdasági liberalizmus lehet, hogy megoldja, megoldotta  a  veszteséget termelő szocialista vállalatok problémáját, de helyette teremtett ön- és profitérdekű magántulajdont és munkanélküliséget, a prularizmus véleményszabadságot hozott, beleértve a szélsőségek kirekesztő, agresszív nézeteit is. Magyarország 10 év múlva akkor lesz jobb és élhetőbb, ha  képesek leszünk a törvényszerűségeket elfogadni azzal a kitétellel, hogy saját magunk mindnyájan lehetünk azok a kivételek, akik képesek a magántulajdonhoz kapcsolódó profitérdeket összeegyeztetni a szolidaritással,  az önkéntes munkával  és az adakozással, akik meghallgatják a másik eltérő nézeteit és nem azonnal elutasítják, hanem megpróbálják megérteni és  vitatkozni vele, akik képesek a hazánkban és a határokon túl élő magyarokat kivétel nélkül együttműködő  honfitársaiknak tekinteni.