Dr. Kiss Erzsébet

Mi a legjobb tanács, amit valaha kapott?

Az, hogy legyek mindig nyitott az új dolgok befogadására. (Ez azt is jelenti egyben, hogy mindig új dolgokat kell tanulni és alkalmazni.)

Mit tenne másként, ha újra pályakezdő lenne?

Semmit sem tennék másként, mert nagyon jól éreztem magam a megvalósult pályámon, ami hiányzott, az a tökéletes nyelvtudás, ami a mai fiataloknak már adott lehet. Használják ki a külföldi tanulás, gyakorlat, munkavállalás lehetőségét, mert igazán ott lehet megtanulni egy nyelvet!

Mi a legkedvesebb egyetemi élménye?

A csoport-társaimmal szervezett bulik, kirándulások. Sajnos, a mostani képzési rendszerben már sokkal kisebb a lehetősége és a valószínűsége az igazi csoportos egyetemi szellem kialakulásának, mint a mi időnkben, amikor 5 éven át minden foglalkozáson együtt voltunk, és igazi közösség alakulhatott ki.
Természetesen szép élmények voltak a tudományos konferenciákon való részvételek, és a győzelmek, a tanszéki demonstrátor cím elnyerése is.

Mennyire sikerült megvalósítania frissdiplomás terveit?

Elmondhatom, hogy sikerült megtalálnom azt a szegmenst, amiben jól éreztem magam, és amiről diákként is álmodtam, ez pedig az alkalmazott kutatási terület volt. Azonban sokszor éreztem, hogy az igazi gyakorló agronómusi tapasztalatok hiányoznak. Ezért arra buzdítanék minden pályakezdőt, hogy akármilyen beosztásba kerül, előtte, vagy közben szerezzen 1-2 éves gyakorlatot a termelésben.

Mai munkájában, hogyan tudja hasznosítani az egyetemen tanultakat?

Abszolút módon, tehát a mai napig visszanyúlok a tanultakhoz, és követem a legújabb tankönyv-, szakkönyv kiadásokat.

Mennyit ér ma egy gödöllői diploma?

Ezt így most nem tudom megítélni. Korábban, még az én éveimben – (70-es-80-as évek) a gödöllői diploma „prémium” ajánlat volt a többi agrár-egyetemekéhez képest.
Most nem érzem ezt az előnyt, általában a hallgatók tudása – tisztelet a kivételnek – elmarad a régebbi generációk tudásától.(gyakorlatok hiánya!)

Mitől lesz valaki jó vezető?

Ha nemcsak tisztán látja a feladatokat, de tud rangsorolni, ha le tudja azokat osztani, ha következetesen számon kér és kontrollál, ha világosan megfogalmazza az elvárásokat, ha minden feladathoz határidőt állít be, ha figyelembe veszi a beosztottak képességeit és problémáit, ha folyamatos visszajelzést ad az illető munkájáról (pozitív és negatív visszajelzést egyaránt). A kritika mindig legyen építő és jóindulatú, a dicséret legyen azonnali. Az őszinteség, az arányos terhelés és a folyamatos kommunikáció segítheti a hatékony együttműködést és eredményességet.

Hogyan látja a magyar mezőgazdaság jövőjét?

Nem igazán optimistán, bár az utóbbi 4-5 évben látni javulást a pénzügyi és a szakmai területen egyaránt. Az EU csatlakozással elért terület alapú támogatás, és a hazai támogatások is mindenképpen segítettek a felzárkózásban, de még mindig nagy a lemaradásunk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokhoz (USA, Dánia, Franciaország, stb.) viszonyítva. A rendszerváltást követő privatizálással az addig elért szép eredményeket „sikerült” porrá zúzni, és kezdhettünk elölről mindent. Az első FIDESZ kormány dilettantizmusa égbekiáltó volt, azóta sokat változott jó irányba a helyzet, de még mindig nem eleget. Hasonlóan a német, francia piacokhoz, nálunk is jobban előnyt kellene adni a hazai termékeknek, és meggátolni, hogy rosszabb minőségű külföldi termék kerüljön a hazai piacra. Az árpolitikán is változtatni kellene, hogy ne legyen ilyen óriási ingadozás a terményárakban, mint amekkora jelenleg van. Vissza kellene hódítani az elveszett keleti piacokat, mert csak abba az irányba lehet már fejleszteni.

Melyik könyvet olvasta utoljára?

Szakirodalom: Dr. Birkás Márta: Talajművelési zsebkönyv
Szépirodalom: Kaffka Margit: Színek és évek

Hol élne, ha szabadon választhatna?

Itthon: valahol a Balaton D-Nyi-i partján
Külföldön: Ausztriában vagy Németországban

Van olyan dolog, ami nélkül nem tudna élni?

A mai kor kommunikációs eszközei: pl. mobiltelefon, számítógép, de autó nélkül se.

Mit vár, milyen lesz Magyarország 10 év múlva?

Csak remélni tudom, hogy többen leszünk – a jobb családpolitika eredményeként.
Bízom benne, hogy a gazdasági helyzet javulni fog, és kimászunk abból a gödörből, amiben jelenleg is vagyunk: több lesz a munkahely, nőnek a fizetések, nő a befektetési kedv, és Magyarország visszanyeri a bizalmat.
Legfőképpen azt remélem, hogy az a súlyos megosztottság, ami évek óta jellemzi a magyar társadalmat, enyhül, és a két nagy politikai tábor közelíteni tud egymáshoz. Tragédia, ahogyan összefogás helyett széthúznak, és egymást sárba tiporják a pártok, ami sajnos kihat az emberi, sőt, már a családi kapcsolatokra is. Nincs még egy olyan ország, amely a belső politikai harcot kivinné a nemzetközi szintérre, és ezzel súlyosan csonkítaná az ország imázsát, megbecsülését. A politikusoknak is fejlődniük kell és el kell sajátítani a jó modort és a párbeszéd tudományát.