Hallgatóink publikációs sikerei erdészeti szakcikk-pályázaton

Hallgatóink publikációs sikerei erdészeti szakcikk-pályázaton

Az Erdészeti Lapok 2020. évi szakcikk-pályázatára összesen 48 pályamunka érkezett be. Mindegyik beérkezett pályaművet 3-3 bíráló értékelt egységes szempontok alapján, a pályázók nevének ismerete nélkül, anonim módon. A bírálók összesített pontszáma alapján alakult ki a sorrend, amelyet korcsoportonként értékeltek. Mindegyik korcsoport esetében ’díjazott’ és ’kiemelt díjazott’ kategóriában hirdették ki a jutalmazottak névsorát. A szakmai tudományos műhelyek, illetve erdőgazdaságok mellett, a Szent István Egyetem különböző képzési szintjein tanuló hallgatók közül összesen hatan pályáztak. Ezzel az aktív részvétellel a SZIE adta a második legtöbb pályázót az intézetek közül.

A legkiválóbb pályaműveket benyújtó szerzőknek javasolják az Erdészettudományi Közleményekben való publikálás lehetőségét.

Hallgatóink szép számmal szerepeltek a díjazottak között, ami komoly sikernek számít a szakmai mezőnyben!

Díjazottjaink:

2-es korcsoport:

Haraszti László – kiemelt díjazott - Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, természetvédelmi mérnök BSc hallgató

Pályamű címe: „A kocsányos tölgy természetes megmaradó újulatának tömegességi viszonyai a Felső-Kiskunságban”

Témavezető: Dr. Malatinszky Ákos és Dr. Vadász Csaba

A kocsányos tölgy (Quercus robur) állományalkotó, őshonos fafajunk, azonban az Alföldön természetes eredetű állományai csak kis területeken maradtak meg. Vizsgálataim a megmaradó természetes újulatára irányultak. Hogy ez létezik az Alföldön, azt sokan tagadják, ám a vizsgálati területemen, a Peszéri-erdőben van ennek létjogosultsága. Ponttérképezési módszerrel több, mint 2000 természetes újulatból származó egyedet rögzítettem egy GPS készülékkel. Ez azt mutatja, hogy megfelelő erdőgazdálkodás folytatása és megfelelő mikroélőhelyek jelenléte esetén, a kocsányos tölgyesek értékes élőhelyeinek, és fajaink jövője nincs veszve.

Sirányi Flóra – díjazott - Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, természetvédelmi mérnök BSc hallgató

Pályamű címe: „A Peszéri-erdő denevérfajainak felmérése ultrahang-detektoros mintavétel alapján”

Témavezető: Dr. Malatinszky Ákos és Dr. Vadász Csaba

A denevérek Európa szerte kedvezőtlen természetvédelmi helyzetben vannak, így főként a destruktív tevékenységek korlátozásával javíthatunk populációjuk életképességének és élőhelyeiknek a helyzetén. Ahhoz, hogy meghatározhatók legyenek a denevérek számára kedvező erdőgazdálkodási módok szükséges a jól szervezett terepi adatgyűjtés.

Vizsgálataim során a Peszéri-erdőben élő denevérfajok faunisztikai felmérésével és területhasználatával foglalkoztam. A terepi adatgyűjtést a Pettersson D500X ultrahang-detektor segítségével végeztem el, 2019 őszén és 2020 júniusában. A detektor által felvett lokációs és szociális hangok számítógépes szoftveren való átfuttatásával és manuális elemzésével határoztam meg a fajokat, így 8 nemet és 12 fajt azonosítottam be. A leggyakoribb fajnak a szoprán törpedenevér (Pipistrellus pymaeus) bizonyult. A korábbi vizsgálatok alapján pedig voltak fajok, amelyek jelenlétét nem sikerült kimutatnom (pl. horgasszőrű denevér – Myotis nattereri) és voltak, amelyek újnak számítanak a Peszéri-erdőben (pl. alpesi denevér- Hypsugo savii). A felmérés arra mutatott rá, hogy a Peszéri-erdő teljes területe és idős erdőállományai megfelelő mennyiségű és minőségű mikroélőhelyet biztosítanak a denevéreknek a nappali pihenés és a telelés szempontjából.

Az ilyen, leíró jellegű vizsgálatokat követően majd megállapíthatók lesznek a denevérek számára alkalmas erdőkezelési tevékenységek. Továbbá az egyik legfontosabb gondolat, hogy egy-egy olyan apróság, mint az odafigyelés, az átgondolt tervezés, de elsősorban az etikus viselkedés számos faj túlélését segítheti.

3-as korcsoport:

Rusvai Katalin – kiemelt díjazott - Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola, doktorandusz hallgató

Pályamű címe: „A vadászati célú etetőhelyek gyomfertőzöttsége a Mátrai Tájvédelmi Körzetben”

Témavezető: Dr. Czóbel Szilárd

A vadászati célú etetőhelyek, az ún. szórók a vaddisznó vadászatának kedvelt helyszínei, az egész országban elterjedtek. A kihordott és az egyszerűen csak a földre szórt, gyommagvakkal terhelt takarmányok azonban sok esetben az általuk érintett élőhelyek jelentős mértékű gyomosodásához vezetnek, mely potenciális veszélyforrást jelent a környező területek természeti állapotára is. A célom ezért ezen területeken a degradáció térbeli és időbeli kiterjedésének a vizsgálata, amely magában foglalja nem csupán a felszínen található növényzet felmérését, hanem a felszín alatt rejlő magvak és a talaj alapvető jellemzőinek kutatását is. Az eddigi eredmények szerint a rendszeres, éveken át tartó takarmánykihordás, valamint a fokozott állati és emberi eredetű bolygatás jelentős változásokat okoz a szórók környezetében. Az etetőhelyeken – különösen a nyílt élőhelyeken, erdei tisztásokon – gyakran tömegesen jelennek meg a szántóföldi gyomfajok, s néhány inváziós faj is, mint például a parlagfű. S bár a gyomfertőzés jellemzően csak a szórók közvetlen környezetére terjed ki, ezek később akár egy nagyobb kiterjedésű invázió gyújtópontjai is lehetnek. A természetes környezetbe bekerülő idegen fajok magjai ugyanis jellemzően hosszú időn át életképesek maradnak a talajban, így egy esetleges zavarás esetén, a feldúsult tápanyagoknak köszönhetően, ezek könnyen megjelenhetnek, s kiszoríthatják a természetes fajokat.

Szerzők: Erdélyi Arnold¹, Hartdégen Judit² – kiemelt díjazott – biológus szerzőpáros – ¹Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola, doktorandusz hallgató; ²Magyar Madártani Egyesület

Pályamű címe: „Egyes erdőgazdálkodási tevékenységek hatása a bálványfa terjedésére”

Erdélyi Arnold témavezetője: Dr. Malatinszky Ákos

Az Ázsia keleti részén őshonos mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) az özönnövények egyik legismertebb és legagresszívabb képviselője. A fafaj Magyarországon már számos természeti értékünket veszélyezteti, de a természetvédelem mellett az erdészetek vagy éppen a közterületek fenntartói is egyre gyakrabban küzdenek meg vele. Kutatásainkban arra fókuszálunk, hogy az egyes erdészeti munkálatok hogyan befolyásolják a bálványfa terjedését, s miért képes a növény akár egyik évről a másikra egész erdőfoltokat elözönleni. A vizsgálatokkal a visszaszorítására tett törekvések hatékonyságán szeretnénk javítani. 

Díjazott hallgatóinknak ezúton is gratulálunk!