Jubileumi diplomaátadó ünnepély – 2019. június 1.
Jubileumi diplomaátadó ünnepély – 2019. június 1.
A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon ünnepélyes keretek közt kerültek átadásra a jubileumi diplomák.
Dr. Heltai Miklós dékán köszöntötte a meghívott vendégeket, a jubiláló volt hallgatókat és hozzátartozóikat, valamint az ünnepség valamennyi résztvevőjét, külön köszöntve azokat a jubileumi diplomásokat, akik megromlott egészségi állapotuk vagy egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni. Majd egyperces néma csenddel emlékeztek a már végleg eltávozott hallgatótársakra is.
Dr. Heltai Miklós dékán ünnepi beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Kedves Ünnepeltek!
Nem lehet annál nagyobb megtiszteltetés, mint amikor valaki személyesen tiszteleghet elődjei előtt és köszönheti meg mindazt, amit azok azért a szakterületért tettek, aminek Ő éppen a jelenét köszönheti. Örülök, hogy ma itt lehetek Önökkel és osztozhatom ünnepi pillanataikban!
Én magam 1987 óta vagyok annak a közösségnek tagja, amit magunk között, de a ˝körön kívül˝ is csak gödöllői gazdászoknak hívnak. Nekem ez a közösség nem csak a végzettséget, munkát, szakmai sikereket jelenti, hanem életem meghatározó élményévé is vált. Pont úgy, ahogy Önöknek, hiszen ha nem így lenne, akkor nem térnének vissza évtizedek múlva is ennyien az Alma Materbe.
Amikor beiratkoztam az egyetemre, Petrasovits Imre Professzor Úr, a GATE akkori rektora köszöntött. Több dologról is beszélt nekünk, akkori gólyáknak. Elmondta, hogy egy tisztességes agráros nem jöhet úgy ki az egyetemről, hogy ne tudna lovagolni és traktort vezetni. Nagyon jól hangzott! Aztán beszélt a jövőről. Arról, hogy egy jó mérnökembernek a sikeres, hosszútávú, stratégai döntésekhez látni kell a jövőt. Ez már kevésbé tetszett. Hogyan lehetne azt látni? Mindenki tudja, hogy nem láthatunk a jövőbe. De Professzor Úr folytatta és a megoldást is megadta. Ő akkor azt állította, hogy a jövő megismerése egyszerű. Hiszen a jövő nem más, csak sok-sok múlt és egy kicsi jelen. Akkor én ezt nem hittem el. De hát ez olyan igazság, amihez egy kicsit meg kell öregedni. Jó néhány éve tudom már, hogy Professzor Úrnak igaza volt.
A kar jelenlegi dékánjaként tehát kutatom a múltat, hogy segítséget kapjak a jelenben és segíthessem a Kar jövőjét. Hogyan is nézz ki a jelenünk? Bízom benne, hogy nem érdektelen bemutatni Önöknek, hogy hol is tart most a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara.
Munkánkat jelenleg 11 Intézetben végezzük.
Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet (AKI) – a hajdani halasok alapozták ezt meg.
Állattenyésztés-Tudományi Intézet (ÁTTI) – talán nem kell magyarázni.
Állattudományi Alapok Intézet (ÁTAI) – Az Állattani, Állatélettani és Takarmányos Tanszékekből álló Intézet.
Genetikai, Mikrobiológiai és Biotechnológiai Intézet (GMBI) – a genetika tanszék munkatársai alapították.
Kertészeti Intézet (KERT)
Környezettudományi Intézet (KÖTI) – a korábbi kémia, agrokémia, talajtani és vízgazdálkodási tanszékek egyesüléséből jött létre.
Növénytani és Ökofiziológiai Intézet (NÖFI)
Növénytermesztési Intézet (NTI)
Növényvédelmi Intézet (NVI)
Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet (TTI) – Ángyán Professzor Úr alapította még a kilencvenes évek elején.
Vadvilág Megőrzési Intézet (VMI) – az állattani tanszék vadas vonalából alakult – én is ide tartozom.
Karunkon jelenleg két akadémikus dolgozik: Michéli Erika Professzor Asszony, akit most májusban választottak meg az akadémia levelező tagjának és Mézes Miklós Professzor Úr, aki az akadémia rendes tagja.
Az elmúlt évtizedben sikeresen álltunk át a Bolognai képzési rendszerre. Karunkon jelenleg öt alapszakon (mezőgazdasági mérnök, kertészmérnök, környezetmérnök, természetvédelmi mérnök, és vadgazda mérnök), 12 mesterszakon, és az újra visszatért osztatlan agármérnök szakon folyik a képzés.
Az agárkarok között egyedülállóan 4 doktori iskolát (Biológia tudomány, Környezettudomány, Növénytudomány, Állattenyésztés tudomány) tudunk működtetni. Az idei OTDK-n hallgatóink 48 dolgozatot mutattak be, amiből 22 díjazott lett és egyedülálló módon a konferencia 14 tagozatában voltak eredményesek! A Hódmezővásárhelyi Állattenyésztés Napokon megrendezett XI. Gazdász versenyen két csapatunk indult. Az egyik második helyezett, a másik különdíjas lett. Az Intézetekben dolgozó kollégáink rangos nemzetközi lapokban publikálják az eredményeiket és folyamatosan nyerik el a pályázatokat. A kar éves szinten 1 milliárd forint körüli pályázati pénzt kezelt 2018-ban és hasonló nagyságrendet várunk idén is. Oktató kollégáink kiválóságát mutatja, hogy egy hónappal ezelőtt három kollégánk egyetemi tanári pályázatát is támogatta a Magyar Akkreditációs Bizottság, így professzori karunk 3 fővel bővülhet idén szeptemberben.
És, hogy miért soroltam fel a jelen eredményeit? Hát azért, amit Petrasovits Professzor Úrtól tanultam annak idején az I-es előadóban. Hogy lássuk a jövőt, együtt. Közösen önökkel! Ki-ki hozzátéve a maga részét.
Mert tudom, tudjuk jól, hogy Nyerges Attilának, az Ismerős Arcok zenekar frontemberének igaza van:
A múltad nélkül nem lehet jövőd, Mert a jövődnek értelmet a múltad ad , írja ő.
Hölgyeim és Uraim! Kedves gödöllői gazdászok! Köszönöm, hogy értelmet adnak a jövőnknek! Büszke vagyok arra, hogy itt lehetek ma Önökkel! És hát ne feledjük: Nincsen a világnak még olyan csodája, mint mikor a gödöllői gazdász felül a lovára!
Isten éltesse Önöket!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Vas (1), gyémánt (53) és arany (99) diplomásaink, akik 65, 60 és 50 évvel ezelőtt vették át diplomájukat az egyetem jogelőd intézményeiben, őket köszöntötték és vehették át okleveleiket Dr. Heltai Miklós dékántól, Balláné dr. Erdélyi Márta és dr. Czóbel Szilárd dékánhelyettesektől.
Az ünnepséget a „Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületének” műsora tette emlékezetesebbé.
A fotókat Balázs Gusztáv készítette.
Összeállította: Orbánné Dobrovits Katalin
