Őrségi szakmai terepgyakorlaton voltak hallgatóink

A tavaszi járványügyi korlátozások miatt a tervezettnél később, 2020. június 29-én indultak el 4 napos szakmai terepgyakorlatukra a másodéves Természetvédelmi mérnök hallgatók, illetve a Környezettudományi Doktori Iskola doktoranduszai Dr. Czóbel Szilárd és Dr. Saláta Dénes vezetésével. A két különböző képzési szintet és tantárgyat érintő gyakorlatról az alábbi képes útibeszámoló készült az alapszakos hallgatók közreműködésével:

Őrségi szakmai terepgyakorlat 2020 – hallgatói szemmel

A Természetvédelmi mérnök BSc képzés és a Környezettudományi Doktori Iskola PhD hallgatói együttesen indultak neki egy közös kalandnak az egyetem elől egy nyári napsütötte reggelen. Június 29-én kis csapatunk az Őrség felé vette az irányt, hogy tudásunkat bővítve felfedezzük annak kincseit. A következőkben Montvai Kornélia másodéves természetvédelmi mérnök hallgató élménybeszámolóját olvashatjuk:

1.Nap

Buszra szállás után mindenki izgatottan várta, hogy az első helyszínünkre érjünk a Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Területre. Addig is rengeteg információval bővült a tudásunk, hiszen a hosszú út során a hallgatók kiselőadásokkal tették társaik számára érdekesebbé az utazást. A Tiszafáshoz érve magas lépcsősor várt ránk, melyen felküzdve magunkat szemet gyönyörködtető látvány tárult elénk. A túra során számos védett fajjal is találkoztunk, mint például a babérboroszlán és a havasi cincér. A hegytetőre felérve még összeszedtük maradék energiánkat és megmásztuk az ott elhelyezkedő kilátót, melynek csúcsáról egészen a Balatonig elláthatunk. Kis pihenés után visszaereszkedünk a hegyoldalon és a Jeli Arborétum felé haladtunk tovább.

Kis csapatunk a Szentgáli Tiszafás árnyékában megbújva (Fotó: Tóth Attila)

Az arborétumban sajnos utolért minket a rossz idő így egy kisebb beltéri tárlatvezetés után szakadó esőben jártuk be a területet. A vihar sem szeghette kedvünket a kis ösvényeket járva a csapat még jobban összerázódott. Ezt követően kisebb kitérővel elfoglaltuk a szállásunkat, ahol nyugovóra tértünk erőt gyűjtve a következő nap megpróbáltatásaihoz.

2.Nap

Reggel egy előadást hallgattunk meg Őriszentpéteren az Őrségi Nemzeti Parkról és az ott folyó természetvédelmi tevékenységekről. Ezt követőn megtekintettük a pityerszeri skanzent, ahol betekintést nyerhettünk az őrségi régi paraszti világ mindennapjaiba. Megtanultuk a számunkra ismeretlen, azonban az őrségi embernek mindennapos kifejezéseket, mint például a kástu, a tóka és a tolitu.

Őrségi hagyományos lakóházak Pityerszeren (Fotó: Szabó Csaba)

Ezt követően európai bölényekkel ismerkedtünk, majd a nemzeti park címerében szereplő henye boroszlán és siketfajd keresésére indultunk kisebb nagyobb sikerrel.

Európai bölények (Bison bonasus) és Przsewalszkij-vadló (Equus ferus przewalski) segítik a gyepek fennmaradását az Őrségben (Fotó: Szabó Csaba)

Következő napirendi pontunk a Széll Kálmán Majorhoz vezetett, ahol a magyar tarkák tartásáról tudtunk meg számos információt.

Boci szemekkel meredtek ránk a Széll Kálmán Majorban (A képen egy magyar tarka látható) (Fotó: Montvai Kornélia)

A nap sokszínűsége abban is megmutatkozik, hogy az állatok után ellátogattunk Velemérbe, ahol egy igazán érdekes tárlatvezetésen belül megcsodáltuk a fénytemplomot, megismerve misztikumait és érdekességeit.

Árpád-kori fénytemplom Velemér (Fotó: Montvai Kornélia)

Velemér után egy igazán egyedülálló kultúrtörténeti érték várt ránk a szomoróci harangláb. A napot a szentgyörgyvölgyi kék kazettás református templommal zártuk, ahonnan a csapat kissé fáradtan, de élményekkel teli tért vissza csesztregi szállására.

3.Nap

Korán reggel indult a napunk, hiszen 8.30-kor már Őriszentpéteren figyeltünk egy előadást először a látogatóközpontban, majd terepen az őrség erdeiben. A napunkat több kiszállással is tarkítottuk, melyek során megismerkedtünk az Őrség változatos rovar- és lepkefaunájával.

Az Őrség lepkefaunája az egyik leggazdagabb az országban (Fotó: Tóth Attila)

Este közös program várt mindannyiunkra. A csesztregi tóparton gyűltünk össze a lemenő nap fényében, ahol vetélkedők és előadások sokasága tetté még szórakoztatóbbá az estét, az ezt követő közös éneklésen és koccintáson kívül. Nyereményekkel és élményekkel feltöltődve hajtottuk a fejünket nyugovóra utolsó közös esténken.

4.Nap

A kora reggeli órákban egy gyors reggeli után összepakoltunk, elhagytuk a szállást és rögvest a Szőcei tőzegmohás láp felé vettük az irányt. Megérkezve egy új játék fogadott minket még izgalmasabbá téve így a napunkat. A láp tanösvényén pallókon járva csodálhattuk meg a különleges növényfajokat, mint például a kereklevelű harmatfüvet és a tőzegepret, melyeket eddig csak a beszámolókból és a tankönyvekből ismertünk.

Dr. Szépligeti Mátyás, természetvédelmi őr előadását figyeljük a Szőcei-lápréten (Fotó: Tóth Attila)

A csapat energiája már kissé fogytán volt, de az utolsó megmérettetés még ránk várt. Amikor elénk tárult a Csobánci tanúhegy látképe sokunk számára ellenállást váltott ki az égető hőségben, meredek lejtőivel. Azonban a tetejére felérve rájöttünk, hogy nem is bizonyult olyan irtózatosan nehéznek a tanúhegy megmászása és az ott elénk táruló tájkép bizonyára mindannyiunk számára örök emlék marad. A hegyen elidőzve magával ragadott minket a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyedülálló panorámája, valamint értékes flórája és faunája.

A Tapolcai-medence látképe előtérben a Csobáccal (Fotó: Szabó Csaba)

Gyakorlatunk utolsó és talán sokak számára egyik legkedveltebb kitérője a révfülöpi közös fagylaltozás volt, ahol mindenki megérezte az igazi balatoni nyár hangulatát. Ezzel a közös élménnyel, melyet még évek múltán is emlegetni fogunk kezdünk bele a nyárba.

Mindannyiunk nevében szeretném megköszönni a lehetőséget és a szervezést az egyetemnek és nagyszerű kísérő tanárainknak!